novellák, prózák, írások

Varga Katalin: Ölelés


Öt órája vajúdott már. Férjével együtt kimerültek voltak. Annyira várták ezt a babát.
Erőt vett hát magán, egy utolsó nyomással világra hozta kisfiát.
De mi ez a nagy szaladgálás körülötte? Nem fektették a mellére Elvitték a csecsemőt.
Feje fölött beszélgettek az orvosok. Nem tudta, mi történt. A férje sem volt mellette. Miért nem vele beszélik meg, ha valami baj van? Páni félelem töltötte el
Óráknak tűnő várakozás után, ami valójában talán negyed óra lehetett, ott állt mellette a párja.
Megfogta a kezét és úgy mondta el. A kisfiúk Down - kórral született
Ismerte ezt a betegséget, olvasott róla, sőt látott is ilyen gyerekeket. Felrémlett a ferde vágású szemük, a lapos orruk. Tudta, legtöbbjük nem éli meg a felnőtt kort sem. Szívelégtelenségük van, gyengébbek társaiknál.
Meghallotta a kicsi erős sírását. A párja már hozta is a karjában De ő nem ölelte magához, látni sem akarta. Sírógörcsöt, pánikrohamot kapott.
Az orvosok nyugtató injekciót adtak neki. Elaludt tőle. Amikor magához tért, már világos nappal volt.
A férje hiába próbálkozott, nem szoptatta, meg sem nézte a kisfiát. Pszichológust hívtak hozzá, aki próbálta meggyőzni őt.
Mesélt róla, mennyi szeretet van ezekben az apróságokban. Nézze csak meg, milyen szép baba a kisfia. Igaz, hogy egyel több a kromoszómája, de őt is lehet szeretni. Sőt!
Az orvos sem tudta meggyőzni. Önmagát okolta, hogy ilyen beteg gyereket hozott a világra.
A férje ott ült mellette. Tápszerrel etette a kicsit, mert neki nem indult el a tejelválasztása azokban a napokban.
A gyerek szépen gyarapodott, haza is engedték őket. Otthon aztán lett teje is. De lefejte, s eladta. Hiába volt minden rábeszélés.
Édesanyja keményen beszélt vele. Milyen anya ő? Bár, beteg a kicsi, akkor is az ő fia. Szüksége van az anyatejre, na és főleg a szeretetre.
Komolyan kezdtek már aggódni érte. De ő elzárkózott mindentől és mindenkitől.
Sétálni ment. Ha látott kisbabát toló Édesanyákat,belenézett a kocsiba, szégyenérzet fogta el a egészségesen rugdalózó csecsemők látványától. Bezzeg az ő fia nem ilyen.
Pedig a baba szépen fejlődött. Kedves kerek kis pofija volt, hurkás lábai.
Az elkövetkező hónapok így teltek el. A család mellette állt, bár állapota aggasztotta őket.
A kis Marci jó gyerek volt. Szinte sosem sírt. Édesapját nagyon szerette. Vágyakozva nyújtotta apró kezecskéit Édesanyja felé. is. Hangosan gőgicsélt, mosolygott anyjára.
Szinte megrémült magától? Miért nem szereti ezt a kicsit? Ilyen rossz Anya ő?
Egy napon Marcika megbetegedett. Magas láza volt, hányt, hasmenése volt. Kihívták az orvost. Ő azt mondta, ad gyógyszert neki, de ha reggelre sem javul az állapota, be kell vinni a kórházba, ne hogy kiszáradjon.
Így is lett. Ekkor valami megmozdult benne. Ő is be akart menni a kicsivel Megijesztette a fájdalmas sírása, a rémült tekintete. Olyan védtelennek tűnt azon a kórházi ágyon.
Férje elment a büfébe, hogy hozzon valamilyen ásványvizet, harapni valót.
Odament Marcika ágyához, a pici abbahagyta a sírást. Feléje nyújtotta kezecskéit
Találkozott a tekintetük. S ekkor megtörtént a csoda. Hangosan zokogni kezdett és felvette a picit a karjába. Érezte a babaillatát, a finom selymes bőrét. Egy ütemre dobbant most a szívük, egyek voltak. Végre, magához ölelte a kisfiát, szorosan, védelmezőn. Szeretlek kicsim, suttogta, s patakzottak a könnyei. A kisfiú pedig, megsimogatta apró kezeivel Édesanyja arcát.
Így talált rájuk a férje. Csak állt az ajtóban, kezében az ásványvízzel, szendvicsekkel. Az ő szemei is megteltek könnyekkel. Odament hozzájuk. Most már hárman
egymást.
Így lettek egy család, . Marcika is megyógyult hamar.

Megörökítettem versben a mai esetet Dévával.
Varga Kata: Déva és a jutalom-falat

Jaj gazdikám, én valami csudát látok.
Táskába dugtad a jutalom-falatot?
Érzem ám az illatát, most úgyse látod.
Kiveszem én onnan, ugye megbocsátod?

De hogy a fejemet a táskába dugtam.
Nagyon megjártam, nyakammal beszorultam.
Most itt rohangálok, a táska is zörög.
Segíts rajtam gazdi, mert Déva bepörög.

Még ki is nevetsz? Na de ez aztán nem járja.
Tudom, ez vár egy falánk, lopós kutyára.
Kiszabadítottál, ezt köszönöm szépen.
Soha többé nem lopok, ezt megígérem.

Itt most jó- Déva kutya Varga Katalin: Itt története

Üres a vizes edényem. Ételt két napja nem kapok. A lánc sebesre marta már a nyakamat.
Sajgó repedt bordáim miatt alig tudok lábra állni.
Jön a Gazda a szöges csizmáiban. Remegve várom közeledését. Csak úgy szólít: Te dög.
Nyüszítve kérnék vizet, élelmet, de újra csak egy jól irányzott rúgást kapok.
Voltak kölykeim is. Néhány napig szoptathattam őket. A Gazda őket is elvette tőlem. Csak messziről hallottam segélykérő, fájdalmas sírásukat. Már kiskutyáim sem voltak.
Aztán megállt a ház előtt egy nagy autó. Emberek jöttek oda hozzám. De előtte hallottam, vitatkoztak a Gazdával.
Remegtem, amikor meg akartak simogatni. Valaki azt mondta, milyen koszos és girhes szegény kutya. Ez én lennék?
Azt mondták én egy rövidszőrű foxi vagyok.
Levették a láncot rólam. Fájt. Betettek az autóba, óvatosan. Továbbra is csak remegni tudtam.
Nem hagytam megsimogatni magam. Pedig kedvesen szóltak hozzám.
Azért egy gyenge farok csóválást produkáltam.
Nem kell visszamenni oda a Gazdához? Megnyugodva aludtam el a nagy autóban.
Egy nagy udvarban ébredtem. Azt mondták, ez egy Menhely.
Sok- sok kutya van itt. Nagy a hangzavar. Van egy háromlábú pici kutya is.
Kaptam ételt, italt, simogatást.

Elvittek egy szúrós szagú szobába. Egy fehér köpenyes ember megszúrt. El is aludtam tőle. Persze először azért tiltakoztam Nem akartam felfeküdni arra a nagy fehér ágyra. Mi lesz velem?
Amikor magamhoz tértem, egy kellemes meleg helyen feküdhettem. Kötések voltak rajtam, puha takaróba burkoltak.
Azt mondták, ivartalanítva lettem, oltást kaptam, valamilyen chipet a nyakamba.
Jaj, nekem, most sürgősen ki kell mennem. Mik ezek az ízgő- mozgó valamik, amik kijöttek belőlem? Féregtelenítettek.
Kaptam egy könyvet is. Mindent beleírtak, ami rám vonatkozik. Napok óta Dévának szólítanak. Ez lenne az új nevem? Nem Dög ?
Begyógyultak a sebeim. Már szaladgálni is tudok. Játszunk a többi kutyával. Persze az ételemet féltem tőlük.
Azt mondják, lesznek majd gazdiim. Ugye nem olyanok, mint a régi Gazda?
Őt nem akarom látni többé.
Igazuk lett. Jött egy autó, Egy család szállt ki belőle. Társaim mind ott ugráltak, azt hitték, őket viszik el. De nem. Hozzám jöttek.
Két felnőtt, meg két kislány.
Ügyesen ugrottam be az autóba, meg is simogattak érte. Sokat autóztunk. Közben meg is álltunk. Kaptam vizet, meg finom falatokat.
Aztán egy nagy házhoz értünk. Felmentünk a lépcsőkön. Itt fogok lakni?
Van egy asszonyom, őt szeretem. Van egy gazda itt is. Ő nem bánt, de tartok tőle, mint minden férfitől.
A nagyobbik kislány megengedte, hogy az ágyába is bemehessek. Őt is szeretem. A kicsi lány is aranyos, de ő mindig felkap. Pedig ezt nem szeretem.
Autóval megyünk valahova. Asszonyom visz el. Hova megyünk?
Megállunk egy ház előtt. Aztán beszállunk egy mozgó valamibe. Felérünk. A csengetésre egy kedves hölgy nyit ajtót. Olyan jó otthon illat van itt.
Egymásra nézünk a hölggyel. Legyél a gazdim, jelzem neki. Farok csóválással, odabújással.
Kapok tőle szaloncukrot.
Sokszor megyünk ide. Én mindig nagyon várom. Nagyon szeretem ezt a hölgyet. Bár ő lenne a gazdim.
Jó nekem itt is. De idekerült egy másik kutya. Nem jövünk ki igazán egymással. Mi lesz most velem?
Aztán az Asszonyom összecsomagolja a pórázomat, edényeimet, Könyvemet. Megyünk Hozzá, meg az idősebb Hölgyhöz.
Nagy az öröm. De most az Asszonyom nem visz el. Hiába ugrálok, amikor öltözik.
Itt maradok? Igen.
Kicsit sírdogálok, de nem nagyon. Ez lesz az új otthonom. Én kiválasztottam ám a végleges gazdimat.
Megkezdődött az új életem.
Többen sétáltatnak, bizony. Szeretem őket is.
De a szívem az új gazdié. Nagyon szeret ő is engem. Hozzábújok, el se mozdulok mellőle, ha tehetem. Kutyaszívem minden hűsége, szeretete az övé. Az ő ágyába is be szoktam ám ugrani hajnalban. Pedig van fekhelyem. De ott jobb.
Sok-sok nap telt el. Meghíztam, megnyugodtam. Élem az életem szeretetben, nyugalomban.
Törődnek velem, szeretnek. A régi gazdikkal is találkozok.
Gazdim is levisz reggel mindig rövid sétára. Az esti sétáltatókkal nagyokat futunk. Vannak kutya barátaim is.
Lassan elfelejtem a sok rosszat, amik történtek velem.
Itt most jó.
Déva

Szuper zsebike:))
Köszönjük:)

"Tudom, hogy az ördöggel beszélni nem jót jelent,
de megszólítom, hogy lássa, mi zajlik idelent."

(Könyves T. Damián atya)



A sötétségnek


Te hozod a fájdalmat a nyugodt békébe?
Nem kérdezem, hogy ez számodra érték-e.
Természetes, hogy képviseled a halált.

Az elmúlás és az újraszületés törvénye régóta bevált.

A te korod ősibb, mint mindannyiunké,
kódod szervezetünkbe merült molekulákban ül.
Régi kérdés, hogy ebből mi lényegül.

A jót, vagy a rosszat ki érti meg itt felül?

Gyere hát, mutasd meg érveidet!
Ragadj el, vagy taszíts, de magyarázd el egyszer,
miképpen válhat szörnyeteggé bármelyik ember,
akit a menny és a pokol is kivet,
és minden ember kerül...

...hol van a szolgalélek, hol van a csapatszellem,
hol az együttműködés, hol a közös harc?
Melyik vezérelv, melyik karizmatikus arc
győzhet ellened?

Ne mondd meg.
Megtalálom.

A halálom
csak a kezdet lesz, egy apró lyuk óriás fekete hajód testén.
Minden csendes estén emlékeztet a gyertyaláng és a kandallótűz,
hogy nem kell pap, aki ördögöt űz.

Végül ketten leszünk: te és én.





Győr, 2013.11.27.